Versek

Ma találtam néhány verset a füzetemben.
Leírom:
1.

Ilyenkor szeretnélek átölelni
Féltőn ölelő karjaidban magam megölni.
Szeretném becsukni a szemem,
És azt képzelni, minden rendben.
Szíved ütemére lélegezni,
Levegő vételedre felébredni.
Szállnék veled az ég kékjében,
Ha a láncok nem tartanának a fa tövében.

Kérdem én, mi pusztította így el a Földet;
Kérdem én, mi rontotta meg így az embert?
Szülőből, hogy lett gyilkos, és megrontó;
Hogy hozta egy szintre, ami rossz, és ami jó?

Embernek látszó vérengző fenevad,
Vérre éhező, szívre támad.
Szülöttüket meg ölik, de nem csak, fel is falják,
S közben mind ehhez, jó képüket mutatják.
Csak az ember lehet erre képes,
Én is, Te is közölük vagyunk, ugye milyen rémes?!
Torokra támad, és közben lelked gyengíti,
Félelmet generál, lélegzeted enyhíti.
Szívedet meg dobbantja,
de csak egy egyszer, majd elhallgattatja.

Vérben úszik a fehér hold,
Keservesen nyög egy félholt.
Kedves égből, csillag hullt a föld alá.
Halálát senki se hallá,
Csak a távolból egy farkas vonyít az égi test emlékére,
Fák suhogása mellett, fel jut az égbe.
A föld mi volt egyszer, szép és kék,
Vörös lett már, az a gyönyörű ég.
Azon bárányfelhő tisztasága is megromlik,
Itt a vég, ami jó volt az elmúlik.

 Nem tudom mi legyen a cím...mondjuk Romlott világ.

 És a Másik:

 Fájna szólnom, fájna levegőt vennem,
Fájna elmondanom, minden részletem.
Inkább halkan írok, s melléje sírok,
Hogy szívem mennyire fáj, és már többet nem bírok.
Ki kell adnom, bár még magam sem tudom, hogy mit,
Csak firkálgatok, és szeretek, amíg van kit

Firka címmel tökéletes.