Letelt számomra ez a hét is. A hétvége számomra nem igazán tartozik a héthez...ezt azok értik akik így érzik, illetve akik ismerik a Maya logikát. ^^
A hét egy csúnya és rossz hasfájással kezdődött és egy kórházi, alapos kivizsgálással fejeződött be. Na szóval elhihetitek hogy el fáradtam. Ez mellett majdnem 5 dolgozatot is írtunk, és mellette természetesen tanulgatom szorgosan a japánt is. Úgy gondoltam hogy amíg az alap nyelvtant és a Kanákat nem tudom nem megyek tovább a Kanjik világába.
Nos mikor ma haza értem anyám már kint düdögött a macskáknak, oda van értük. Rám nézett és az arcára komor, elmélyült harag ült ki. Természetesen elmondta rám a semmire kellőnek az összes létező szinonimáját. Magyarán szólva "pozitív" lökettel indult a hétvégém. Igen! A Péntek már Hétvége!!! (nálam) Egy szóval se mondtam neki hogy pakolja el a szobámat se hogy takarítson ki. Erre elkezdi hogy: Mindik neki KELL. igen KELL pakolni az én szobámat. Erre bevágtam ezt a fejet ► (-.-)"
Kérdőre vontam hogy még is ki mondta neki hogy pakolja el..Terelte a szót a szokásossal..."De mindig nekem kell meg csinálni mindent, Te semmit se segítesz" (itt hozzá tenném: a napom a a suli után abból áll hogy....eszek, elmosogatok, kiteregetek, elpakolok, utána tanulás....de éppen csak addig tanulok amíg anyu meg nem jön kb 7 órakor. Mert előtte ki kell takarítanom megint és elpakolnom hogy ne basszon le. Ez megy minden egyes nap...éppen ha nem csinálom meg akkor meg azokat a mondatokat mondja amiket az előbb említettem) Nos erre megkérdeztem megint..." Ki kért meg rá, hogy pakold el az ÉN szobámat?" Erre jött a válasz: "Én, Magam."
Nos erre csak annyit tudtam mondani hogy..."Neked nem is velem hanem magaddal van a gondod" Természetesen felkapta a vizet. De tudom hogy pár óra és rá jön hogy igazam van. És ezt nem azért mondom mert nagyképű vagyok, hanem azért mert mindig így volt!
A memóriája mint az aranyhalé.
