Ma van a világ legjobb barátjának a szülinapja!!! Hachikonak! *-*
Szóval egyenlőre ezt a kis bejegyzést kapja tőlem, szóval ne haragudjatok, de most külön neki szólok:
Boldog Születés napot Hachi! Már 16 éve vagyok ezen a földön, és tudod hogy értek jók és rosszak az életben, de az egyik legjobb és legcsodálatosabb dolog az az hogy megkaptam a barátságodat. Már eggyel több éve annak hogy egymást kínozzuk és bosszantjuk, de még is valahol egy rejtett zugban tudom hogy fontos vagy nekem. Nem véletlen, tudom, hogy találkoztunk, és hogy barátok lettünk. Lehet hogy nem mondom, vagy nem igazán látszódik rajtam, de nagyon hálás vagyok hogy olyan barátom van mint te. Rengetegszer kapartál fel a padlóról, engedted hogy kisírjam maga, sokszor tűrted idegesítő és fárasztó viselkedésem, amit mások már nem bírnának el. Mikor nem állt mellettem senki, te ott voltál. Nem is ismertelek de kiálltál értem, és én is érted. Hallgattam a beszédedet 1 órán keresztül mobilon, úgy hogy nem is tudtam ki vagy. xD Elviseltem hogy Adam Lambertől beszélsz, amíg én a Tokio Hotelről áradoztam. Képes voltál beszólni álmaid pasijának, csak azért mert engem bántott. És ilyenkor futnak könnynek a szemembe és kívánom azt hogy olyan lehessek mint te. Emlékszel mikor elmondtam...hogy olyanná akarok válni amilyen Te vagy, és te nevetve mondtad, hogy mindig olyan akartál lenni mint én*elmosolyodik*...nem tudom mit láttál bennem, vagy hogy mi kényszerített arra hogy az nap este felhívj...de bármi is volt, hálás vagyok érte...Nem tudom hogy mennyire emlékszel azokra a pillanatokra amikor a sorsunk egybe kovácsolódott. De most felelevenítem őket.
Szinte emlékszem rád az oviból, egy aranyos kislány voltál cuki felsőben, aki a legapróbb szerepléstől is elvérezte magát x'D
Egyik napon véletlenül elütöttelek biciklivel az oviban...és elkísértelek vért köpni. De ez mögött titkolt szeretet volt xD remélem tudod.
Emlékszel arra a napra mikor elmondtuk egymásnak hogy mennyire utáljuk egymást...
érdekes egy nap volt az...nem tudom hogy mi lett volna velem ha komolyan gondoltam volna legbelül is. Mindig láttalak sírni, az osztályban, a wcben, emlékszel? Olyan akartam lenni mint te, olyan drámaian sírtál...annyira tetszett...de Hachiko, akkor még nem tudtam, még akkor nem sejtettem mennyi fájdalom van beléd zárva, nem tudtam hogy mennyi mindent nem adtál ki magadból, nem értettem a könnyeidet, csak láttam őket. De ha most sírsz, a szívem össze szorul és a legszívesebben átölelnélek. Engem megnyugtat mikor átölelsz....mint egy angyal.
Egyszer a hiszti rohamaid miatt beszóltak neked, nem rémlik? :D Én nem bírtam magammal és vissza szóltam nekik. Egy szüneten át üvöltöttem velük 6-as létemre a 10.-kel, hagy ne merjenek veled így beszélni. Nem tudom mi vezérelt,de nem tűrtem el hogy így beszéljen veled. Azt mondták hogy megvernek...de nem féltem, mert egyszer végre láttam az arcodon egy olyat hogy "törődnek velem", bár köszönet nélkül elmentél és rám sem néztél...de tudtam hogy fogod értékelni amit tettem.
Ki voltál akadva a barátaidra, felhívtál engem és kiöntötted a szívedet nekem, nekem akit nem is ismersz, nekem aki azon a napon először szólt hozzád normálisan...emlékszel még mit mondtam..."üdv a klubban" Nem csaptam rád a telót, nem küldtelek el, nevetgéltünk...Másnap viszont kitúrtatok a "barátoddal" a helyemről...egyedül maradtam. Nagyon fájt...de nem érdekelt...mert ami utána jött, az egy csoda volt...össze barátkoztunk.
Emlékszel arra hogy bioszon együtt ültünk, és együtt írtunk dogát, ugyan annyi pontunk lett és ugyanannyit hibáztunk, pedig nem lestünk. De hogy leüvöltötte a fejünket Ditt néni xD De nem zavart, mert most már vicces az egész. Az osztály két szerencsétlenje voltunk xD a Defektduó xD
Annyi minden történt, annyi jó pillanat, mikor Adam üvöltött a táskádból, mikor a vér nyúl miatt együtt aludtunk, mikor nem tudtad elzárnia zuhanyt, vagy az eséseid. De mindegyiknél én úgy tartottam hogy olyan akarok lenni mint te, a legjobb barátom vagy, nem is akarhatok ennél többet. Egyszerűen köszönöm hogy vagy!!
Az elmélkedések azon az álmatlan éjszakán, talán egyszer megtörténik. Emlékszel hogy nem rég azt beszéltük hogy el kell válnunk, ha ez tényleg így van és az útjaink szétágaznak, akkor olyan lesz mintha ketté szakadnék. Az éltem egy felét te alkotod, ha baj van hozzád fordulok,a jó hírt először neked mondom el. Hachi, ha egyszer tényleg más utakon járnánk, ne felejts majd néha hátra nézni, én ott fogok állni és integetni neked, biztatni hogy menj tovább és éltetni a fájó, ám boldog emlékekkel amik akkorra már csak a szívünkben élnek. S ha reinkarnáció igaz, akkor Hachiko, egy következő életben újra egymásra találunk, megígérem neked...Sosem hagylak el!
Szóval egyenlőre ezt a kis bejegyzést kapja tőlem, szóval ne haragudjatok, de most külön neki szólok:
Boldog Születés napot Hachi! Már 16 éve vagyok ezen a földön, és tudod hogy értek jók és rosszak az életben, de az egyik legjobb és legcsodálatosabb dolog az az hogy megkaptam a barátságodat. Már eggyel több éve annak hogy egymást kínozzuk és bosszantjuk, de még is valahol egy rejtett zugban tudom hogy fontos vagy nekem. Nem véletlen, tudom, hogy találkoztunk, és hogy barátok lettünk. Lehet hogy nem mondom, vagy nem igazán látszódik rajtam, de nagyon hálás vagyok hogy olyan barátom van mint te. Rengetegszer kapartál fel a padlóról, engedted hogy kisírjam maga, sokszor tűrted idegesítő és fárasztó viselkedésem, amit mások már nem bírnának el. Mikor nem állt mellettem senki, te ott voltál. Nem is ismertelek de kiálltál értem, és én is érted. Hallgattam a beszédedet 1 órán keresztül mobilon, úgy hogy nem is tudtam ki vagy. xD Elviseltem hogy Adam Lambertől beszélsz, amíg én a Tokio Hotelről áradoztam. Képes voltál beszólni álmaid pasijának, csak azért mert engem bántott. És ilyenkor futnak könnynek a szemembe és kívánom azt hogy olyan lehessek mint te. Emlékszel mikor elmondtam...hogy olyanná akarok válni amilyen Te vagy, és te nevetve mondtad, hogy mindig olyan akartál lenni mint én*elmosolyodik*...nem tudom mit láttál bennem, vagy hogy mi kényszerített arra hogy az nap este felhívj...de bármi is volt, hálás vagyok érte...Nem tudom hogy mennyire emlékszel azokra a pillanatokra amikor a sorsunk egybe kovácsolódott. De most felelevenítem őket.
Szinte emlékszem rád az oviból, egy aranyos kislány voltál cuki felsőben, aki a legapróbb szerepléstől is elvérezte magát x'D
Emlékszel arra a napra mikor elmondtuk egymásnak hogy mennyire utáljuk egymást...
érdekes egy nap volt az...nem tudom hogy mi lett volna velem ha komolyan gondoltam volna legbelül is. Mindig láttalak sírni, az osztályban, a wcben, emlékszel? Olyan akartam lenni mint te, olyan drámaian sírtál...annyira tetszett...de Hachiko, akkor még nem tudtam, még akkor nem sejtettem mennyi fájdalom van beléd zárva, nem tudtam hogy mennyi mindent nem adtál ki magadból, nem értettem a könnyeidet, csak láttam őket. De ha most sírsz, a szívem össze szorul és a legszívesebben átölelnélek. Engem megnyugtat mikor átölelsz....mint egy angyal.
Egyszer a hiszti rohamaid miatt beszóltak neked, nem rémlik? :D Én nem bírtam magammal és vissza szóltam nekik. Egy szüneten át üvöltöttem velük 6-as létemre a 10.-kel, hagy ne merjenek veled így beszélni. Nem tudom mi vezérelt,de nem tűrtem el hogy így beszéljen veled. Azt mondták hogy megvernek...de nem féltem, mert egyszer végre láttam az arcodon egy olyat hogy "törődnek velem", bár köszönet nélkül elmentél és rám sem néztél...de tudtam hogy fogod értékelni amit tettem.
Ki voltál akadva a barátaidra, felhívtál engem és kiöntötted a szívedet nekem, nekem akit nem is ismersz, nekem aki azon a napon először szólt hozzád normálisan...emlékszel még mit mondtam..."üdv a klubban" Nem csaptam rád a telót, nem küldtelek el, nevetgéltünk...Másnap viszont kitúrtatok a "barátoddal" a helyemről...egyedül maradtam. Nagyon fájt...de nem érdekelt...mert ami utána jött, az egy csoda volt...össze barátkoztunk.
Emlékszel arra hogy bioszon együtt ültünk, és együtt írtunk dogát, ugyan annyi pontunk lett és ugyanannyit hibáztunk, pedig nem lestünk. De hogy leüvöltötte a fejünket Ditt néni xD De nem zavart, mert most már vicces az egész. Az osztály két szerencsétlenje voltunk xD a Defektduó xD
Annyi minden történt, annyi jó pillanat, mikor Adam üvöltött a táskádból, mikor a vér nyúl miatt együtt aludtunk, mikor nem tudtad elzárnia zuhanyt, vagy az eséseid. De mindegyiknél én úgy tartottam hogy olyan akarok lenni mint te, a legjobb barátom vagy, nem is akarhatok ennél többet. Egyszerűen köszönöm hogy vagy!!
Az elmélkedések azon az álmatlan éjszakán, talán egyszer megtörténik. Emlékszel hogy nem rég azt beszéltük hogy el kell válnunk, ha ez tényleg így van és az útjaink szétágaznak, akkor olyan lesz mintha ketté szakadnék. Az éltem egy felét te alkotod, ha baj van hozzád fordulok,a jó hírt először neked mondom el. Hachi, ha egyszer tényleg más utakon járnánk, ne felejts majd néha hátra nézni, én ott fogok állni és integetni neked, biztatni hogy menj tovább és éltetni a fájó, ám boldog emlékekkel amik akkorra már csak a szívünkben élnek. S ha reinkarnáció igaz, akkor Hachiko, egy következő életben újra egymásra találunk, megígérem neked...Sosem hagylak el!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hali...Anata no namea wa nandesuka....^-^ /Mi a neved?/