Ma van 15 éve hogy Matsumato Hideto, ismertebb nevén Hide meghalt..nem egy boldog "ünnep"...de megemlékezésre méltó napnak számít az életemben.
Facebookon ez a kép kényszerített arra hogy írjak a blogba
Sokan tudják hogy Hide és Yoshiki között nagy volt a barátság és szoros kapcsolatuk volt köztük.
Hide az X Japan tagja volt, pár évet szólóban is aratta a babérokat...de egy mindig igaz volt rá...szívét lelkét beleadta a zenéjébe. Jó barát volt és igazán különleges és nem mindennapi személyiség...engem annyira megfogott Hide-san, hogy képes lennék órákig írni és elemezgetni külsőjét, belsőjét...olyan érzés fog el rengetegszer ami furcsának tűnhet...de ha költői énemmel kellene leírnom így festene :
Körbefon egy lágy szellő és megérint a harmat, magam elé nézek és látom arcodat. Táncolni kezdek, piros fényként körbe fon tested. S mikor érintésed súlyát érzem, meg békél a nyugtalan lelkem, nyugovóra térhetek. Szívem addig zakatol és megnyugvásra vár...kapkodom a levegőt s könnyem folyik megsápult arcomon át. Éjszaka van, halkan szól harang...de én egy szót hallok a te hangodat. Énekel nekem, nem tudom, és nem is értem szavaid...de szívembe hatolnak, és álomba andalít.
Nos igen...szóval kb ennyi...Hide mindig a szívünkbe lesz és mindig velünk marad...majd halottas ágyamon vissza gondolok rá, és várom majd, a halál csókját, hogy együtt lehessek vele...és megismerhessem...amire az életben nem volt lehetőség.
Facebookon ez a kép kényszerített arra hogy írjak a blogba
Sokan tudják hogy Hide és Yoshiki között nagy volt a barátság és szoros kapcsolatuk volt köztük.
Hide az X Japan tagja volt, pár évet szólóban is aratta a babérokat...de egy mindig igaz volt rá...szívét lelkét beleadta a zenéjébe. Jó barát volt és igazán különleges és nem mindennapi személyiség...engem annyira megfogott Hide-san, hogy képes lennék órákig írni és elemezgetni külsőjét, belsőjét...olyan érzés fog el rengetegszer ami furcsának tűnhet...de ha költői énemmel kellene leírnom így festene :
Körbefon egy lágy szellő és megérint a harmat, magam elé nézek és látom arcodat. Táncolni kezdek, piros fényként körbe fon tested. S mikor érintésed súlyát érzem, meg békél a nyugtalan lelkem, nyugovóra térhetek. Szívem addig zakatol és megnyugvásra vár...kapkodom a levegőt s könnyem folyik megsápult arcomon át. Éjszaka van, halkan szól harang...de én egy szót hallok a te hangodat. Énekel nekem, nem tudom, és nem is értem szavaid...de szívembe hatolnak, és álomba andalít.
Nos igen...szóval kb ennyi...Hide mindig a szívünkbe lesz és mindig velünk marad...majd halottas ágyamon vissza gondolok rá, és várom majd, a halál csókját, hogy együtt lehessek vele...és megismerhessem...amire az életben nem volt lehetőség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hali...Anata no namea wa nandesuka....^-^ /Mi a neved?/