Jó út vagy a Rossz?

Miért van az, hogy amit teszek, azt az emberek ellenzik? Egyesek szerint nem jó ez! De én azokra hallgatok akik nekem jót akarnak, a szüleimre és a barátaimra. Ők azt mondják hogy onnan tudom hogy jó úton vagyok, ha másokkal ellentétesen megyek. Kezdődött ez a Tokio Hotellel. Majd az emoval és a Japánokkal na meg a wowval. A Tokio Hotel buzi, az emo öngyilkos, a Japánok idióták a wow meg iszonyat unalmas. Minden embertől megkapom és idióta sztereotípiákkal állnak elő. De én nem ezeket láttam bennük, s látom most. A Tokio Hotel közel az egyik oylan együttes akiket lehetett látni kisgyerekből felnőtté válni, akik nem csúsztak le a drogok és alkoholok közé. Az emo az olyan stílus számomra ahol az emberek nem tolnak le másokat és elfogadják az embereket olyannak amilyenek. A Japán nem idióta azért mert más! Japán egy csodálatos ország aki vette a fáradtságot és nem ment a többi ember után, megfordult ahogy azt én tettem és most boldog. A wow meg nem unalmas játék. Én egy Toll mage vagyok aki a Horde igazságos és dühvel teli szívét viselem magamban. A wowban egy olyan lény vagyok aki fellázadt a normál ellen és követi saját útját, egy olyan karakter ki küzd és annyiszor éled ahányszor csak ereje bírja hogy harcoljon a "jók" oldalán. Victory or Death! For the Horde!  

A történetem ott kezdődött ahol a birkák vonulnak, az emberek.

Ugyan olyan emberként mentem a csordában mint a többiek. Felkészültem és felfogtam az életet. Gyermekből dolgozó tinivé válni majd megtört felnőtté és halálért könyörgő időssé lenni. Könnyezve mentem végéig az úton, majd megláttam, nem csak ez lehet!
 Meg fordúltam! Volt kinek könyn volt kinek beletörődött megnyugvás volt az arcán. Úgy gondoltam nekem ez nem kell. Hát hátat fordítottam az ott következő jövőnek és elindultam egy másik élet felé.

 

 Kérdés elé álltam, nem tudtam hogy ami felé megyek az a jó út e, vagy a rossz. Annyian mentek egy felé, csak én jártam más úton. Meg meg álltam és meginogtam, de mikor ránéztem valakire, tudtam nekem nem az kell ami felé mennek. Nem tudtam hogy én hova tartok, vagy hogy hogy hova szeretnék. De tudtam hova nem! És nem is mentem oda. Azóta már annyi ember jött velem, annyit elsodort a birka nyáj...de én nem adtam fel soha, s vannak akik még most is mellettem állnak és jönnek ah kell. Azóta élvezem az életet azóta boldog tini vagyok, és sikeres felnőtt leszek, és boldog öreg, mert vissza emlékszem majd, hogy egykor én meg fordultam és felvállaltam igazi énem!

Ez a jó út!!