Valódi acr

Valódi arcom, amit nem mindenki lát...
Valódi álarcom amit eltaszít a világ...
Egy oylan lány vagyok aki depresszióban él
S egy nagy vágya follyon magából a vér.

Harapom s vágom, nem érdekes
Ha vér jön, s fáj, az úgy helyes.
Mert ha bünhődöm, akkor jót érzek belül
S a külsőm lehet ijesztő ha ragyogok belül.

Képes vagyok bántani magam bármivel
Akár egy késsel, akár kezemmel.
S ha húsomba vájad az éles tárgy
Semmi sincs ami fáj.

Hangom akkor nem halják, még ha üvöltök is
Tövig bennem van minden bántó tövis,
Egyenként majd kihúlnak, mennyi sebemmel
Addig nem tudom mit kezdjek életemmel.

Könynem húl és tudom nem vagyok jó.
Egy önsajdító, kövér kis vérszívó.

És ha most elijesztene kis valóságom
Akkor álarcom kissza kapom.
S élek tovább nevetve,
őrülten és szeretve.



/ami versben volt mind igaz!!/