/2.verses kötetem/ Szívemből

Egy kis előszó .__. Második verses kötetem, ezt is rég írtam, de már közeledünk a mostani napokhoz ^^  Jó olvasást kívánok ^^

Egy szerelmi vallomás

Nincs sok idő, éreztem,

Nehéz döntés elé érkeztem.

Egész eddig, szívemet nyomta valami,

Amit nem mertem,de most elfogok mondani.:

Még ne,még ne menj!

Adj még egy percet, ne menj!

Kérlek, add meg, hogy veled legyek,

Hogy mondhassam, szeretlek.

Minden percet köszönök neked,

Nem felejtem, soha emlékedet.

A szívemben őrizlek, mindig,

Jó volt ismerni, egy egész évig.

Ha ezt olvasod, tudd, választ nem kérek,

De tudd, hogy szeretlek téged.

Még most is, nem tudom,csak érzem,

Elraboltad s aztán összetörted szívem.

Nem haragszok rád,csak magamra,

Mert az én szívem, nagyon gyáva.

Mondtam volna neked, de nem mertem,

Tán, nem is érdekelt volna szerelmem.

De mielőtt elmész, azt akarom tudd,

Mikor közeledtél, szívem felgyorsult.

Már aludni sem tudtam,

Mert kisírt szemmel rád gondoltam.

Ezzel nem azt akarom, hogy szeress

Csak azt, hogy rám egy pillantást vess.

De csak akkor, ha az érzésedről velem beszélsz,

De ha nem, rám többet ne néz.

Apró jelek

Egy félős pillantás,

Mint egy szerelmi vallomás.

Csak egy szó volt,

Még is szerelmet titkolt.

Nem érzek semmi esélyt,

Hogy el nyerjem szerelmét.

De annyira hiányzik pillantása,

Mit rám vet néha-néha.

Ahogy az ajtóhoz értem, bezárt.

A szemem mást nem lát:

Csak a bezárt ajtót

Amihez nem kaptam kulcsot.

Most itt vagyok, a semmi közepén,

Nem maradt más: csak a remény.

A remény, hogy ki nyitja kapuját szívének,

Hogy elsőként én, belépjek.

A hatodik érzék

Nem hallasz, nem látsz,

Csak érzed, hogy kívánsz.

Kívánsz egy nagyot, s teljesül,

Szívedbe melegség ül.

Nem látod az arcot,

Nem hallod a hangot.

Csak a lüktetést érzed,

Egy hevesen verő szívet.

A szív dobban,

A láng lobban.

Az érintés éget,

Mi égeti a szívet.

A hang lágyan simogat,

A csók szívet dobogtat.

Az érintés borzaszt,

S te boldogságot ontasz.

Éjféli séta

Késő van, éjfélt üt az óra.

Fejem, mégse hajtom álomra.

De ha hajtanám, úgyse jönne,

Mert vihar dúl a szívembe.

Felkelek, az ablakhoz lépek,

A távoli égboltra nézek.

Ezernyi csillag ragyogott,

Meglátok benne egy arcot.

Kimentem. Néztem az arcot

S, majd hallottam egy hangot.

A hideg futott át a hátamon,

Pirosság jött ki arcomon.

A hang ismerős volt,

Dallamot suhogott.

Ezt a dallamot már hallottam,

Én is hangosan dúdoltam.

Majd feltámadt a szél,

Gondoltam: elmúlott már éjfél.

Így haza felé mentem,

Nyugtalan volt szívem.

Mit láttam, az arcot és a hangot,

Nyugodni nem hagyott.

Tudtam, valahol hallottam, tudtam,

Valahol az arcot már láttam.

Otthon mikor végre elaludtam,

Egy gondolat miatt, fel is riadtam.

Rájöttem, az arc a tiéd volt,

S te dúdoltad, azt a dallamot.

A két legrosszabb érzés

Azt hittem jobb lesz ha látom

Ha édes hangját hallom

De most még jobban fáj

Hogy velem nem jár.

Üresség, fájó üresség

A szívemen a seb nagyon ég.

Furcsa érzés, gyűlölet és hiány

Ez az egész, halál egy híján.

Gyűlölet tüze égeti véremet

Hiány dobja üti a szívemet.

Kérdések futkosnak fejemben

Lehet-e ennél rosszabb az életben?

Mi a szerelem?

Mi a szerelem?

Az, mikor láng gyúl a szívedben.

Mikor becsukod a szemed, és őt látod,

Mikor minden szélben, az ő hangját hallod.

Ez a szerelem, nem más

Az életben nagy változás.

Mikor örülsz, hogy megtörtént,

De sírsz mert véget ért.

Mi a szerelem?

Könny, mi születik a szemedben,

Végig gördül az arcodon,

s, meghal az ajkaidon.

Ez a szerelem: fájdalom,

Egy elhalt szó az ajkadon,

Mi született, mert akart élni,

De meghalt, mert senki se érti.

Búcsú

Akartam egy, utolsó képet,

Egy megmaradó emléket.

Mikor ha nem leszek,

Akkor is ott legyek.

Kinek fog hiányozni ott létem,

Mikor kifolyik eremből, a vérem,

Ki lesz az, ki hullajtja a könnyét értem,

Mikor nem hallja dobogni már, szívem?

Lehet, hogy senki?

Vagy mindenki?

Nem vicc, komolyan kérdezem,

Mit tennél, ha nem lenne életem?

Sírnál egyet vagy százat,

Esetleg egész éjszakákat?

Vagy szemed száraz maradna,

Még a gondolat se csalogatna?

Leborulnál és zokogni kezdenél,

Egy régi, ám most halott barátér?

Vagy, hagynád elmenni gondolatom,

Mert ha igen akkor hiába búcsúzkodom.

Véres szerelem

Sok-sok másnak szánt ölelés,

Olyan mint, ezernyi kis tör döfés,

Akkor kaptam a legnagyobbat tőle,

Mikor elhagyott engem, örökre.

Sírva,zokogva a földre kerültem

Nem vesz onnan fel más,csak az Isten.

Bár, sokszor mondta, hogy ne tegyem,

Nem éri meg, feladni az életem.

Most mégis a földön fekszem,

Fájó szívvel nehezen lélegzem.

Hogy, mit tett, most rájött,

Egyenest a halálba lökött.

Egy osztálytársnak

Másnak lehet, néhány vonal,egyszerű grafika
De nekünk egy boldog élet titka.
Az utolsó emlék mi maradt tőle,
Mert már nem lesz velünk jövőre.

Néhány könny, a szemünkben csillog
De igaz fájdalmakat titkol.
Mert nem lesz velünk már,
Mert máshova jár.

Nem felejtjük el néhány szavát,
Bolondos agyjárását.
Még a rosszat is jóvá tesszük,
Mert őt igazán szerettük.

Álom

Volt egy gyönyörű nyári este.
Az ég kékre volt festve.
Lágy szellő suhogott.
Egy szerelmes pár, együtt álmodott.
Egyikőjüknek egyszer kinyílt a szeme.
S megpillantotta a holdat az ablakhoz lépve.
Milyen szépen világít, gondolta.
S majd ránézett párjára.
Párjának, békesség ült arcára.
S neki, mosolyra kerekedett a szája.
Mondani akarta neki százszor, hogy szereti.
De ahogy aludt... azt jó volt nézni.
Leült az ágyra.
Elgondolta, mit álmodhat párja.
Majd fellát ás kiment a szobából.
Így kilépett a párja álmából.
Egyszerre minden sötét lett az álomba.
A boldogság át ment fájdalomba.
Nyugalmát az arca elveszítette.
Komorság lépett helyette.
Forgolódni kezdett.
A Hold is elmehetett.
S egye szer kinyitja szemét.
A valóságba lép.
Maga mellénéz, s ott látja alvó párját.
Szellő járja át a szobát.
Az ablakra néz hirtelen.
Mintha egy alakot látna mi életlen.
De akkor a párja megsimítja arcát.
„”Nyugtot légy vigyázok rád..

Mindig őt fogom szeretni

Volt egy lány, és egy fiú.
A lány egy kicsit hiú.
Bizonytalan volt magába.
Ezért nagyon bízott a fiú szavába.

Megpróbálta megkérdezni.
Hogy nézek ki?
A fiú mosolyra biggyesztette száját.
Nem látok mást csak egy gyönyörű
királylányt.
A lány mosolygott.
Majd a fiúnak egy puszit adott.
A fiú megfogta kezét, meg simította arcát.
El mondta neki a panaszát.
Minden olyan jó, csak bizonytalanság ül szívembe.
Mondat a fiú könnyezve.
A lány letörölte könnyét és megkérdezte.
Mi van a szívedbe?
Fájdalom, üresség.
A láng már nem ég.
A lány megijedt.
Hogy mondhat ilyet?
Akkor már nem szeretsz kérdezte.
Nem vagyok a szívedbe?
Sajnálom úgy érzem nem kellesz nekem.
Nem rád vágyik a szívem.
Akkor mond kire?
Kinek néznél a szemébe?
A lány felállt a választ nem várta meg és el sietett.
A fiú hullajtott néhány könnyet.
Majd felejtésbe merülve.
Át ment egy másik helyszínre.
Másnap a fiú egy levelet kapott.
Ezzel a címmel Mert elhagyott.
„Azt mondta nem kellek neki.
Mást akar szeretni.
Nekem ő volt az életem.
Csak ő tartotta egybe a szívem.
Hát most vége.
Nem jön vissza hozzám ebben az életbe.
Aznap hazamentem.
Jó sokat könnyeztem.
Majd egy nagyot döntöttem.
Ereimen nagy sebet ejtettem.
Remélem rájött nagyon rossz döntést hozott.
Mikor engem eldobott.
Az utolsó mondatom Neki.
Mindig is fogom őt szeretni.”
A fiú kiejtette a kezéből a levelet.
És térdel a földre esett.
Leesett neki.
Csak őt tudta szeretni.
De már késő.
Nem jön vissza ő.
Ki ment a fiú a sírhoz pár nap múlva. Kezében a levelet tartotta.
Nem sokáig maradt állva.
Leborult a sírra sírva.
Szeretlek a szellő suttogta'
a lány hangját hordozta
A fiú suttogta könnyeivel küszködve: Nem fogom felejteni.
Mindig is őt fogom szeretni.

A legnagyobb fájdalom
a szívben van

Van egy fájdalom, mire gyógyszer nincsen.
Ez a fájdalom megtalálható a szívben.
Mi előidézi lehet ember vagy emlék
Esetleg egy rég nem látott kép.

Tudom, szeretnél most orvoshoz futni,
De erre gyógyszert nem lehet írni.
Csak az az ember mulaszthatja,
Aki azt a sebet, szíveden okozta.

Van mikor már nem leled,
Hiába is keresed.
Elment egy helyre
De itt maradt emléke.

Az emléket eldobhatod,
Vagy nehezen megtarthatod.
Ha eldobod, üres lesz szíved,
Viszont nehéz megtartani egy emléket.

Itt semelyik se jó,
Ehhez nincs hasonló.
Ezért veszik elő annyian a kést,
És ejtenek magukon, egy döfést.

Lehet-e?

Lehet-e nevetve sírni?

Lehet-e könnyet mosoly alá rejteni?

Lehet-e felejteni azt aki életünknek ad értelmet?

Lehet-e szeretni azt aki minden hibáért kinevet?

A válasz: Igen. Bármilyen furcsa,

De csak ez a boldogság titka.

Mikor boldogságot adsz, ha sírni akarsz.

Mikor titokba egy könnyet hullajtsz.

Mikor elfelejted azt akit igazán szeretsz.

Mikor az ellenségeddel együtt nevetsz.

Mikor valamit felejteni lenne a legjobb,

Még is emlékként magaddal hordod.

Mi a nehéz?

Várni arra ki nem jő feléd többet.

Meggyógyítani egy fájó szívet.

Élvezni az életet egy szeretünk halála után.

Sírni egy-két óráig, majd elindulni a boldogság útján.

Könnyet elfojtani barátaink előtt.

Boldogságot visszahozni ha eltűnt.

Gyermeki énedet elő hozni húsz év után.

Beletörődni hogy nem aludhatsz többet szerelmed karján.

Gyermeket vállalni, s majd megszülni.

A családi fészekből féltve elengedni.

Nevetni akkor ha sírni akarsz.

Mikor sírva a boldogságba rohansz.

Mindegyik nagyon nehéz

De a legnehezebb ha az életben nem élsz.

Ha meghalsz anélkül hogy éltél volna,

Ezért élj úgy hogy boldogan gondolj a szép napokra.

Mond meg!

Szemedben enyémet látom,

Sajnos ez csak egy álom.

Hisz felébredek, s szemedet nem találom,

Ez miért nem lehet a valóság, és miért csak álom?

Amióta itt hagytál,

Velem mennyit álmodtál?

Mert én mindig veled álmodok,

És tudom, hogy csak igazat mondhatok.

Nem tudom, hogy mi tévő legyek,

Mert én igazán téged szerettelek.

Minden este rólad álmodom,

Hogy ülünk az ágyadon.

S boldogan mosolyogsz,

Majd egy csókot lenyomsz.

Ha neved hallom kiugrik szívem,

A boldog napokat vissza kérem.

Minden szív verésem hangod adja,

A szél este, nevedet dalolja.

Csak arra kérlek, mond meg

Miért kéred könnyeimet?

Múló élet

Szerettem a világító napot, az égen,

A zöldellő füvet, kint a réten.

Szerettem a tavaszi virágok, illatát,

S a nyári szellő, simogatását.

Emlékszem ősszel, a lehulló levelekre,

S az elmúlott, szép évekre.

Emlékszek, minden egyes nevetésre,

S minden fájdalmas, könny cseppre.

Minden olyan szép volt,

Bár, rövid ideig tartott.

Bárcsak hosszabb lett volna,

Akkor szívem, még mindig dalolna.

De elmúltak az évek,

Én is idős korba lépek.

S egy öregedő testből nézem,

Hogy múlik el, földi létem.

Szülinapi kívánságok

Mai nap zárod ezt az évet,

Megtartod a sok-sok emléket.

Szívedbe tartod a barátaidat,

S ma rájuk irányítod, a gondolataidat.

Ők is gondolnak rád,

Hogy legyen egy jó éjszakád.

Hogy legyen ki szeret,

És boldogan zárjad, ezt az évet.

E barátok közé, tartozom én is,

Kívánom, legyen a következő éved is békés.

Hulljon ma egy csillag érted,

Mi szelek szárnyán hordozza a szíved.

Dalolja a neved a szél,

ünnepeljen érted aki él.

A Holdban is az arcod legyen,

S mindenki téged szeressen.

Egy nőnek aki segít neked

Néha mosolyt varázsol az arcokra,

mi fátyolt terít a gondokra.

Néha könnyet csal a szemekbe,

Mitől boldogság költözik a szívekbe.

Rá ébreszt sok érdekes dologra,

Segít hogy csináld újra és újra.

Nembaj ha követsz el néha hibát,

Mert akkor biztat,hogy csináld tovább.

Segít az álmok megvalósításában,

És az élet megpróbáltatásaiban.

Ha segítség kell,csak nézz a szemébe

És olyat tanulhatsz,mit megjegyzel egy életre.

Bocs

Szemem kisírva

csak egy szót írok ki a homokba:

bocs

Kezem még mindig remeg

Csak egy szót nem felejtek:

bocs

Bocs hogy reméltem,

Bocs hogy boldogan éltem:

Mindenért bocs.

Szerelem

Egy félve őrzött érzés, egy nem kimondott szó

Minek jelentése lehet rossz vagy jó.

Rossz ha nem viszonzott

Ha sürgetve kimondott.

Jó ha kettő ember közt kölcsönös

ha ez végtelen és mozgása körkörös.

Ha jó fáj ha vége lesz

Ha rossz örülsz ha felébredsz.

Van mikor az ébredés nehéz

Az is hogy utána hogy élsz

Boldogan emberek közt, nevetve.

Vagy el bújva négy fal közé temetve.

Kérlek

Ó mond miért hagysz cserben engem?

Mikor csak annyit kértem

Hogy rám figyeljen,

Hogy ő engem szeressen.

Oly nehéz ezt megtenni

Hogy tudjon szeretni?

Oly nehéz ellent mondani a Sorsnak

Hogy szerelmet valljak annak a fiúnak?

Csak egy próbát kérek

Többet nem, Tényleg.

Csak hogy had kapjam meg 4 órára

Had bújhassak a karjába.

Úgy-e meg teszed nekem

Ha nagyon szépen kérem!

Add meg nekem.

Kérlek kérlek szépen!

Utolsó percek

Tudom, nem tart semmi se örökre,

Nem tarthatom őket mindig börtönbe.

Régen úgy gondoltam, majd lesz valahogy,

De most tudom, szívesm csak értük zakatolt.

Csak azért kelek fel, hogy lássam őket,

Akik megdobogtatnak minden szívet.

Csak miattuk élek még a földön,

Akiknek a szemébe nézni öröm.

Egyre közelebb van a vége,érzem

Hevesebben ver a szívem.

Mindannyiunké gyorsabb lett,

De csak, te élvezd ki a percet.

Élvezd az utolsó pillanatokat,

Élvezd ki a percet, mi még maradt.

Minden szót és érintést,

Minden dicséretet s minden sértést.

Élvezd, ahogy zajong az osztály

Mert nem sokára, menni muszáj.

És csöndben ülsz majd, egy szobában,

És csönd lesz az iskolában.

Csönd, mi emléket idéz elő

Majd egy érzést mi siettető.

De csak még várj, nincs vége.

Mindenki aki teheti, élvezze.

TH Himnusz (Kölcsey Ferenc Himnusza alapján)

TH, áld meg a Fanokat

Koncerttel és dalokkal.

Nyújts feléje védő kart,

Ha küzd az antikkal;

Antikat akiket régen tépünk,

Hozz rájuk víg életet,

Megbűnhődtek már azok az emberek

Hogy elterjesztették a rossz híreket!

Régi dalokat felhozzátok

Az emlékünk szélére,

Általatok íródott dalok

Folynak mindannyiunk vérébe.

S amerre robog a buszotok

Könnyel mosott kereke,

Ott az emberek mind boldogok

S melegség költözik szívükbe.

Értünk Magyarország szívében

Hangotokat eresztettétek szabadon,

A világ összes részében

Játszottatok a színpadon.

Táblánkat gyakran olvastátok

Nagy kerek szemmel,

S érte a köszönetet mondtátok

Jó meleg szívvel.

Hányszor zengett ajkain

TH-sok vad bandájának

A TH boldog napjain

Szövege a Monszun dalának!

Hányszor támadt fan ellned

Drága Tokio Hotel kebledre,

S lettél boldogítód miatt

Boldogítód ellensége!

Bújt az anti s felé

TH kar nyúlt barlangjában,

Szerte nézet s nem lelé

Haragját a TH-ban,

Ázsiába,Angliába,Európába száll,

Szomorúság és öröm mellette,

Fekete égő színpad lábainál,

S a tiszta égbolt fölötte.

TH őrület volt, most meg nyugalom,

Kedv s öröm röpkedtek,

Csönd,siralom

Zajlik már helyettek.

S ah, Tokio Hotel nem virul

néhány lány öröméből,

Kínzó elhagyatottság könnye hull

Régi fanok hű szeméből!

Szánd meg TH a fanokat

Kit a ti zenétek boldogítanak,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának.

S gyertek vissza még,

Színpadra hozzánk,

Megbűnhődött már e nép

Hogy téged rég nem lát!

Téli este

Hüvös, csípős

Téli estéről bejőve,

Ülök a kandallónál,

Egyedűl a melegbe

Altat a láng melege,

Lassan-lassan elandalít.

Álmom s képzeletem

A karjaidba repit.

Szaporán hull a hó,

Halkan jár kint a szél.

Képzeletben érzem,

Ahogy kezed hozzám ér.

Még hány perc, hány óra,

míg nem leszel velem.

Még hány nap, s hány év,

míg nem fogod igazán kezem.

Fel riadok a képzetből,

Ki nyitom szemem.

Halk harang szól,

Úgy, mint mikor, itt voltál velem.

Kimegyek, nézem a tornyot.

Fel nézek az égre,

S kívánom hogy jövőre,

ezt az eget, már négy szem nézze.

Köszönöm

Köszönöm az életet,

Köszönöm a szeretetet.

Köszönöm a gondoskodást,

Köszönöm a nagy óvást.

Mennyi mindent köszönök,

Annak csak része, mit ide költök.

Talán szó nincs arra,

Hogy mit köszönök Neked, édes jó Anya.

Hiszen minden tőled ered,

Kezdve azzal, hogy elindítottad az életemet.

Ezért most csak egyet tehetek:

Elmondom százszor, hogy: Köszönöm Neked.

Elmenni

Elmennék hol nem lát senki,

Csak az életet, az életet akarom feledni.

Mert nem akarok reménykedni a reménytelenbe

Hisz annak semmi, de semmi értelme.

Nem akarok tovább szenvedni,

Csak el, csak el menni.

Ki sétálni az ajtón, elhagyni a valóságot

És álmodni a szín tiszta álmot.

Nézni a lemenő napot az égen,

Aztán az ég világít sötétkéken.

Ezernyi kis fényes pontot nézni

S közben az emlékeket felidézni.

Elgondolkodni miért is adnám fel,

Miért kell hogy elmenjek csak el.

Nincs megmagyarázható értelme,

Még is csak szívem el,el menne.

Egy fiú verse

Volt egy lány,

remélem emlékezik rám.

Mert meg változtatta életem,

A legfontosabb ő volt nekem.

Ha fáztam át karolt,

Elfelejtette velem a bánatot.

Csókjával felszárította könnyem,

Szerelem címszó alatt vagyunk a szótár könyvben.

E két név oda írva:

Márk és Maya

Kik szerelmesek örökre,

életük már egybekötve.

Bizalom

Ölelésedből kivettem a nem mondott szavakat:

Félelmeket,bánatokat,fájdalmakat.

Fel ért egy vallomással, mi szívből jött.

Nem értettem, hogy miért így közlöd.

Hiszen tudod, hogy megértelek,

és ígérem, soha de soha ki nem nevetlek.

Ha fáj, akkor csak mond, majd segítek.

De ha nem mondod, nem sokat tehetek.

Ne rejtsed fájdalmadat,

hanem mond el egy barátnak.

Bízz bennem kérlek,

hiszen tudod, szeretlek míg élek.

Sírj ha jól esik, bórujj rám,

hiszen tudod, mindenem oda adnám.

Ne félj, meg oldjuk ketten.

Csak ne add fel szerelmem!

Felejtés

Egy napon, óra után elmentem,

S azzal feladtam az életem.

Fel kell fognom: nincs tovább.

Egy hamar szia, majd viszlát.

Felém se néz már.

Szívem még mindig vár,

De hiába, vége, vége,

Vége van egy életre.

Ezernyi könnyem felszáradt,

elfelejtem az álmokat.

Nem kell nekem soha többet.

Fájdalommal ellengettem, és most elmehet.

Ellentétek

Reménykedni a reménytelenben.

Reménytelenséget látni a reményben.

Fázni a tűz mellett.

Melegséget érezni a jég mezőn

Éhezni a terített asztal előtt.

Sírni a boldogság miatt.

Nevetni a fájdalmon.

Sértőt várni a kedvestől.

Dicséretet kérni a bunkótól.

Várni hogy vissza jön a halott.

Megölni a sérthetetlent.

Életbe tartani a halandót.

Télen napsütést látni a hóban.

Nyáron a nap sugarai hópelyhet szórjon.

Mind, mind a képzelet játéka...de nem lehetetlen.

Remélni hogy még ránéz a fiú szerelmesen.

Reménytelennek látni az igaz szerelmet.

Ha hideg a szíved még a legnagyobb melegségben is fázhatsz.

Ha tudod hogy vár valaki a jég mező végén boldogság tölt el mi felmelegít.

Ha nem eszel mert tudod hogy más éhezik.

Ha felejteni akarod a boldogságot.

Ha felejteni akarod az örömöd.

Van egy pont a fájdalomban hogy bármit mond a másik az sértő.

Van egy olyan szint az magányban mikor bármit mondanak rád az jól esik még ha sértő is. Csak szóljon valaki hozzád.

Egy szív döfést mi kés nélkül adott még egy örök életű embert is megöl.

A legnagyobb szeretettel elérhető.

Boldogan és pozitívan állni az élethez.

Negatívan fogadni még a legjobb dolgokat is.